Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Emberlakta hangyaboly Szekfû Balázs, Népszabadság, 2005. november 26. Egy kis faluban mindenki ismeri egymást, mindenki tud mindenkirõl "mindent". Ez elõl menekültek sokan a városok anonimitásába. Ma pedig a városi ember újfent képes lehet erre a mindent tudásra, ha kellõ hozzáértéssel használja mobiltelefonját, e-mailjét és különféle "tamagocsijait". A zárt kisközösség emberének semmilyen technológiára nincsen szüksége a teljes körû (24 óra/7 nap) megfigyelésre, mert ehhez elég a szoros együttélés és a kiválóan mûködõ pletykahálózat. A "szétmediatizált" ipari világban ennek örökébe lépnek az ember által a természet és a "természetesség" mintájára készített számítógépek és robotok. Örülök, ha kedvenc online könyváruházam ajánl nekem még három könyvet e-mailben. Örülhetek is, hiszen olyan típusú tudás birtokába jutok az ajánlott könyvek által, amelyekrõl ebben az "új világban" egyébként nem, vagy csak nehezen szereznék egyáltalán tudomást, mert olyan áttekinthetetlen méretû a globális tudástermelés. És minél többet élek a vásárlás lehetõségével, és minél többen élnek vele a többiek is, annál pontosabbak lesznek ezek az ajánlások. A hangyák a kutatások szerint húsz-egynéhány utasítás végrehajtására képesek, mégis tökéletesen szervezett rendszerként üzemel a hangyaboly, úgy, hogy egyik hangya sem a fõnök. A hangyaboly esetében az "alapszoftver", a genetikai kódolás a hangyák viselkedését és kommunikációját írja le, nem pedig a hangyaboly felépítésének módszertanát. A "hogyan"-t a "mi" helyett. Mégis új minõség jön létre egy egyszerû szabályokkal ellátott, egyszerû elemekbõl álló rendszerben. Elõtûnik, felbukkan egy új (emergens*) rend: a hangyaboly. Létére egyik hangya sem tud magyarázatot adni, sõt, le sem tudja írni, fel sem képes fogni. Az internet olyan, mint egy digitális, emberlakta hangyaboly. (A kétdimenziós pókháló - lejárt hasonlat.) Az internet-hangyaboly számolatlan lakója szintén végre tud hajtani húsz-egynéhány utasítást a hálózaton. (Click, double click, back, save as, save bookmark, drag-and-drop, scroll, accept cookies, fill, find, select, copy, paste, delete, edit, send, attach, write, read, print, search, refresh stb.) Ezen utasítások segítségével kommunikálnak egymással a világhálón különféle eszközök használatával, mások pedig megfigyelhetik ezt az eszközhasználatot. Az internet legelsõ emergens jelenségei a virtuális közösségek, melyekrõl még a 90-es évek elején írt lelkesen a szakirodalom. A XXI. századi jó példák - a Google, az eBay, a Wikipedia, vagy itthon a Startlap, az iWiW, a Törzsasztal - már egy második generációs közösségfejlesztés eredményei. Ezek a hálózati emberek mozgását, eszközhasználatát számításba vevõ, keresõ, folyamatosan tanuló, a komplexitáselmélet szakirodalmában "emergensként" leírható rendszerek. Gyökerüktõl olyan technológiákból építkeznek, amelyeket bevallottan e közösségek összefoglaló közösségének: az internetes populációnak az öszszekötésére és megfigyelésére, követésére fejlesztettek ki. Ilyen, az egyszerû lépéseinket nyilvántartó rendszer például a legnagyobb online könyváruház, az amazon.com ajánlórendszere. A kiszolgált és megfigyelt sokaság leképezését a cég megosztja a sokaság tagjaival, az általuk bejárt utakat feltérképezi, megmutatja, és a választásaik megfigyelése és összesítése után mindenkit elhelyez az Amazon-hangyabolyban. E modell mûködésében tehát felfedezhetjük azt a minõséget, ami túlnõ, túlmutat az "alkotók" lehetõségein. Ezt a minõséget a használat, tehát a felhasználók adják a rendszerbe. Ha átlépjük egy-egy hangyaboly esetében a kritikus tömeget, akkor a mennyiség átcsap egy új minõségbe. A hangyabolyban 10 hangya feromonösvényei nem segítenek az eligazodásban, de 10 millió hangyáé már megmutatják, hol vannak a közös ösvények. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy nyilvánosak legyenek a lépések. A hangyaboly teljes mûködése a "hangyanyilvánosság" elõtt zajlik, mint ahogy az internet a gépek nyilvánosságát teremti meg. A szoftverek számára minden lépésünk nyilvános. Megfigyelésnek van kitéve mindenki az interneten. A cégek célja azonban nem az egyén, hanem ezrek, milliók választásainak, cselekedeteinek megfigyelése. De ehhez minden egyes egyén megfigyelése szükséges. Annak hatására, hogy az emberek a gépek nyilvánossága elõtt végzik mérhetõ, visszakövethetõ módon tevékenységeiket (keresést, írást, olvasást), nemcsak egymásnak mutathatnak új utakat, nemcsak a közös tudást növelik az emergens minõség létrehozásával, de a gépeket is megtanítják kicsit jobban "emberül". A gépek nem gondolkodni kezdenek, mint egy régi sci-fiben, hanem elkezdik egyre pontosabban tudni, mit gondolunk mi, emberek, és elkezdenek majd ennek megfelelõen dönteni és fejlõdni. Az új szoftverek emergens, tanuló, önszervezõdõ módon fogják megtanulni és kitalálni, hogy mi mit szeretünk valójában, így építenek modelleket a mentális állapotunkról, ízlésvilágunkról, "olvasni" fognak a gondolatainkban. Mindezt azért, mert a gépek nyilvánossága elõtt éljük életünket. Jó példa az utca nyilvánosságának megváltozása. Létezett régebben a "kisbolt effektus", persze van ilyen ma is, ahol azt mondják: "Jó napot, tanár úr, akkor ma is három sós kifli, vaj és egy liter tej lesz?" Mert ismerik az illetõt, tudják, hogy tanár, és tizenöt éve ugyanazt vásárolja minden reggel. Ezzel ellentétes modell volt a Ford-féle totális tömegpiaci nyomulás: "bármilyen színû autót akarhat, amíg az fekete". Most pedig itt van a kettõ szintézise: lépj be a ford.com internetes oldalra, mondd meg, hogy fakormánnyal, vagy CD-játszóval, vagy airbaggel kéred az autódat, s amit kérsz, azt a "futószalag mellett" dolgozó robotok azonnal berakják az autódba, amit holnapután, amikor lejön a futószalagról, át is vehetsz Detroitban. De ne felejtsük el, hogy csak "n" számú összerakási verzió van, és a vevõk négyötöde a verziók egyötödébõl választ, azaz a látszólag "egyéni" választásnak saját kódja, márkája is van. Ennél izgalmasabb az amazon.com, amely megmondja, hogy melyik az a közösség, amelynek részévé válik valaki a vásárlásaival (amelyek döntések, választások is egyben) és - hogy ez a közösség miket vásárolt, azaz olvasott -, majd ezeket a listákat böngészve ki-ki azt veszi észre, hogy az ajánlott öt könyvbõl kettõt ismer, a másik három meg érdekli a címe alapján. Ami régen személyes ismeretség folytán mûködött: ismerted a szatócsot. Ma úgy mûködik, hogy a szatocs.hu tudni fogja, hányadik cipõt vásárolod nála, magadnak 44-est, a gyerekeidnek meg harminchatost, és javasolni fogja másfél évvel késõbb, hogy a gyereknek talán már 38-as cipõ kellene. Azt az illúziót akarjuk magunknak megteremteni, hogy létezik még (megint) otthonosság; s az otthonosság érzését felkeltve megpróbáljuk a megszokottság, az ismerõsség, a közösség érzetét újrateremteni. Ám a háttérben óriási adatbányák mûködnek: számítógépek számolják ki a megfelelõ összetételû szolgáltatásokat és világokat, amiket a virtuális közösségek adataiból számoltak és szabtak ki. Újra kell gondolnunk: mi a nyilvános és mi a privát. Egyéninek tûnõ ösvényeinket gépek szabják, utunkat gépek szolgálatkész figyelme övezi. Úgy hagyjuk hátra digitális nyomainkat, mint a hangyák a feromonjaikat. A szerzõ közgazdász, kommunikációs szakértõ, az Emergenciakutató Intézet elnöke *Az "elõtûnés" vagy "felbukkanás": az emergencia fogalma William Morton Wheeler etimológus és filozófus nevéhez fûzõdik, aki a Journal of Morphology 1911-es évfolyamában megjelentette a "The Ant colony as an organism" címû esszéjét. Ebben kifejti álláspontját a hangyatársadalom "szuperorganizmus"-szerû mûködésérõl, mely a rengeteg organizmusból emergens módon jön létre. Az emergencia fogalma megjelenik a biológiától a városszociológiáig, a matematikától a kibernetikáig, a filozófiától a meteorológiáig sok diszciplínában. A káoszelmélet és a komplexitáselmélet megfogalmazása új lendületet adott az elmúlt század utolsó harmadában az emergencia kutatásának is. Szekfû Balázs Emberlakta hangyaboly, Népszabadság, 2005. november 26.